Milyen legyen Albertirsa?

 Kedves albertirsaiak!

Bizonyára eljutott már a hír, hogy a négy induló polgármester-jelölt közül én leszek az egyik - az Önök ajánlószelvényeinek jóvoltából. Sőt nem csak én lehetek ott, hanem a nyolc egyéni választókerületből hat választókerületben lesz jelöltünk!

Pedig ha meggondoljuk, hogy négy évvel ezelőtt még fél százalék is elég volt az induláshoz (kb. 50 ajánlás) a mostani 300-zal szemben! S ha meggondoljuk, hogy mindezt fele idő alatt kellett összegyűjteni! De sikerült! Köszönet mindenkinek, aki felhívott, hogy nála van 1-2-3 vagy aki bevitte a gyűjtőpontunkra. És köszönöm azoknak, akiknek ismeretlen voltam s mindössze a programom alapján adták meg nekem - nekünk - a bizalmat. Megszolgáljuk. Köszönjük  Albertirsának!

@mrx2002: " 1. A jelenlegi is képviseleti demokrácia. Az más kérdés hogyan működik. Valóban akkor lenne képviseleti a rendszer, ha a képviselő a képviseltek érdekeit képviselné. Ön hogyan vélekedik erről ?" 

Én az eredeti programban részvételi demokráciát írtam. Most képviseleti demokrácia van.  Ősszel a lakosság megválasztja azokat a személyeket, akik őket majd képviselni fogják több száz milliós beruházások kérdésében, Albertirsa kétmilliárdos költségvetése kérdésében és döntési joggal fognak rendelkezni. Ráadásul Magyarországon a képviseleti demokráciának az a fajtája valósult meg, amikor az állampolgárok a képviselőiket nem hívhatják vissza ha azt látják, hogy képviselőjük nem az ő érdekeiket képviseli. 

A fejlettebb demokráciájú országokban és az Európai Unióban is rájöttek arra, hogy bizony be kell vonni az embereket a tervezésbe, a döntéshozatalba. Mert ha nem így tesznek, akkor mindig lesz egy olyan csoport, lakossági réteg, amely elkezd tiltakozni, aláírásokat gyűjteni, demonstrálni, beadványokat írni s ezekkel, meg a hatósági engedélyezési folyamatba való beleszólással hatékonyan késlelteni tudnak, sőt meg is tudnak akadályozni beruházásokat.

Konkrétan ezt például úgy valósítják meg, hogy hosszas és kimerítő párbeszédet folytatnak lakossági csoportokkal de úgy, hogy szakemberek is jelen vannak. A lényeg azon van, hogy hosszas  és párbeszéd az egyoldalú tájékoztatás helyett. 

Az LMP budapesti programjában szerepel a részvételi költségvetés is, amelynek lényege, hogy a lakosok beleszólhatnak a büdzsé készítésébe. Persze ehhez megfelelő információval kell ellátni őket. Utópia? Nem, nem az. Jártamban-keltemben azt láttam, hogy egyáltalán nem az. Inkább mi vagyunk köldöknézéssel elfoglalva.

Részvételi demokráciát! Együtt a lakosokkal.

Malya Carmen

  Már előző bejegyzésemben is említettem, hogy reneszánszát éli a kerékpár mindenhol a világon. Különösen a trendi nagyvárosokban jöttek rá arra, hogy ha kiszállunk az autóból, akkor nem csak a klímát védjük, hanem magunkat is. Az egészségünket. Csakúgy, mint a gyaloglással. A koppenhágai, oszlói főpályaudvar mellett egy egész kerékpárerdő van, mi pedig pont most akarjuk leszoktatni az embereket a biciglizésről.

Mert nézzünk körül ebből a aszempontból Albertirsán. Kifejezetten kerékpárút tudtommal egy sincs. A kerékpáros szlalomozhat a gépkocsik között, összehúzhatja magát a mellette elszáguldó kamionok mellett. A kerékpárosok megbecsültségét jelzi az is, hogy hol mennyi kerékpárkaloda van kitéve. A Vasút utcai rendelőintézet előtt oldalra van eldugva, esős időben pedig nagy tócsa áll alatta. De a többi helyen sem jobb a helyzet. 

S a gyalogosok? Egészségtudorok arra buzdítanak bennünket, hogy gyalogoljunk. Amihez járda kellene, meg fák meg padok. Nemrég figyeltem föl arra, hogy a piac környékén mindössze egy pad van, a szobor mellett (stílusában az sem odaillő). A faültetéshez, a padokhoz nem kellene nagyszabású pályázat csak egy kis odafigyelés meg valaki, aki összehangolja. Hogy idősebbek is tudjanak közlekedni napszúrás és hőguta nélkül. De ilyen utakon? És ráadásul ezzel akarjuk idecsalogatni a fürdővendégeket.

Biciglisek, gyalogosok! Ne hagyjuk magunkat.

Malya Carmen 

 @magócsi: Idézet: "Telekocsi közösség: érdekel valakit Pestig egy DL MCV Laureate? (Laureate, emberek, értettétek? Eto ellopott bentlije ehhez képest…)

Sertéstelep nem, autógumikat hasznosító üzem igen, mer mér?"

A telekocsi közösséget később kifejtem, de az autógumi üzem félreértés. Vannak külterületi földútjaink, amelyeknek időről időre hasztalanul simítjuk el a felületét.. Ahol traktorok is járhatnak, ott előbb-utóbb  elakad a személyautó. Évekkel ezelőtt egy civil konferencián találkoztam egy vállalkozóval, akinek gumifeldolgozó üzeme van nem is olyan messze tőlünk. Használt autógumikból gyárt mindenféle gumiőrleményt, gumitéglát stb. Az egyik termékük a gumialapú út, amelyet a figyelmünkbe ajánlott. Gyára egyébként akkora kapacitású, hogy a magyarországi használt autógumik nagy részét fogadni tudja (ezért megy föl a vérnyomása akkor, ha gumifeldolgozó beruházásról  hall. Aminek ugye semmi értelme, hacsak EU-s pénzek lenyúlását nem tekintjük).

Szóval nem akarunk gumiüzemet. Már van, csak a környezetbarát termékét használnánk. 

Na de térjünk vissza a belterületre. Itt is gond van. Az egyik gond az, hogy. az útépítés, karbantartás nagyon drága beruházás Éppen ezért kellene (kellett volna) nagyon alaposan megtervezni, hogy hová milyen utat építünk és milyen forgalmat engedünk meg rajta. Ezzel szemben út ott lett leaszfaltozva, ahol a képviselőt helyzetbe akarták hozni a következő választásra. Hadd lássák az emberek, hogy "kiharcolta nekünk". (A kivételek erősítik a szabályt).  Másrészt, laikus ember csak a szép aszfalt burkolatot látja. De a lényeg az, ami alatta van. Annak kell jónak lenni, hogy ne töredezzen le a széle, ne repedezzen, ne legyen kátyúval tele néhány év múlva. Harmadrészt, elkövettük azt a hibát amit oly sok település elkövet, amikor adóbevételek, munkahelyteremtés reményében új beruházást vonz a településre. Azt, hogy nem számolnak azzal, milyen terhet fog ez jelenteni megnövekedett kamionforgalomban, amelyre az utak nincsenek tervezne. (Konkrét számításokat nem végeztem, de számos civil szervezet végzett már ilyen számításokat, s nagyon sokszor az derült ki belőle, hogy az utakban, épületekben, környezetszennyezésben stb. keletkező károk - nem is beszélve a lakók nyugalmáról - meghaladják a remélt hasznot).

Ad hoc döntések helyett tehát tervezést, átfogó közlekedési tervet!

Na jó, eddig csak az autókról meg a teherautókról beszéltem. Pedig New Yorktól - Bogotán keresztül - Bécsig mindenhol a bicikli reneszánszát látjuk. Csak nekem tűnik úgy, hogy itt Albertirsán csak az autósokra gondolnak? 

(folyt. köv. ezzel a témával)

Malya Carmen

 Magócsi tanár úr a megjegyzésében rámpirított, hogy miközben az emberek bevonásáról papolok a döntések meghozatalánál, aközben kijelentem, hogy a fürdőnket soha, semmilyen körülmények között nem adjuk el. Amihez hozzátettem azt is, hogy mindenre nyitott vagyok, kész vagyok mindenben vitatkozni. Az elmúlt 20 év történései miatt is elég szilárd véleményem, hogy befektetőt be lehet vonni, bérbeadhatjuk (nem 100 évre), de a fürdő többségi tulajdonjogáról semmi szín alatt nem szabad lemondanunk. A MI fürdőnk az albertirsaiak adakozásából, önkéntes  munkájából, felajánlásaiból kezdte meg a működését. Legnagyobb kincsünk és az aranytojást tojó tyúkot a legnagyobb vétek eladni. Pláne bagóért.

A fürdőnkhöz úgy kell befektetőt találnunk, hogy MI találjuk ki, milyen fürdőt akarunk és ehhez a jövőképhez, koncepcióhoz keresünk befektetőt. 

Most képzeljük el azt az esetet, hogy van egy épület. A tulajdonos szeretne belőle panziót. Pénze nincs, ezért befektetőt keres hozzá. De elképzelése sincs, hogy milyen legyen ez a panzió, mi legyen a célcsoport stb. csak annyit mond, hogy legyen egy panzió. Ez az eset eléggé ritkán fordul elő, mert a tulajdonosok jobban megbecsülik a tulajdonukat s a "kitalálást" nem hagyják teljesen másra.

Ezt az esetet azért írtam le, mert eddig a fürdőnkkel ez történt. Elképzelésünk nem volt, de jött a befektető, aki elsősorban ígéretek formájában felcsillantotta a képviselő testület előtt a reményt, de kérte cserébe az aranytojást tojó tyúkot.

A fürdőnket nekünk kell kitalálni, szakemberek segítségével de a lakosság bevonásával. Ha nem így teszünk, akkor a haszon is a befektetőé lesz.  Ha egyáltalán eljutna idáig a dolog, mert ha nem vonjuk be  a lakosságot akkor mindig lesz olyan csoport, amely tiltakozni fog, aláírásokat gyűjt. 

Ezt hívják részvételi demokráciának, amelynek kialakult gyakorlata van a világban. S amely nem egyenlő azzal, hogy egy urnába be lehet dobni az ötleteket  de még az évi kétszeri lakossági fórummal sem. 

A fürdőnket nagyon jól ki kell találni, mert itt van a ceglédi fürdő és Monorierdőn is a fürdőben látják a jövőt. Össze kell fogni, mert láttunk már Magyarországon néhány értelmetlen gigaberuházást, ami csak minél több EU-s pénz lenyúlásáról szólt.

1. Részvételi demokráciát! Haladéktalanul bevonjuk az albertirsaiakat a város minden tervezési folyamatába, a közösségi tervezés külföldön már jól bevált módszerével. Ami nem egy-két lakossági fórumot jelent, hanem szakemberek bevonásával civilek, közösségek, az önkormányzat és a képviselők párbeszédét. Kivel beszélték meg a múltban a tervezett LIDL áruházat? Ki tudott arról, hogy Albertirsa határában 8000 férőhelyes sertéstelepet akarnak? A mi fürdővárosunkban! És ami a legfontosabb: mi lesz a fürdőnkkel? Eddig arra vártak, hogy jöjjön egy pénzes befektető és vigye az egészet! NEKÜNK kell megmondanunk, mit akarunk. És soha, semmilyen körülmények között nem fogjuk eladni a fürdőt!
   
   
2. Védőhálót az emberek fölé! Az elmúlt időben sokan kerültek nehéz helyzetbe Albertirsán is. Családokról van szó, idősekről és gyerekekről. Nem hagyhatjuk őket magukra a bajukkal. Országos érdekvédő szervezetekkel, a Banki Hitelkárosultak Egyesületével vesszük föl a kapcsolatot és nem hagyjuk, hogy albertirsaiak utcára kerüljenek. Kiépítjük a pszichiátriai és szenvedélybeteg eket ellátó központot. Átláthatóvá tesszük a segélyezést.
   
   
3. Átgondolt beruházásokat, egységes városképet! Beruházásainkat nem az éppen aktuális pályázatok fogják meghatározni, hanem elképzelt városképünk. Beruházást csak úgy kezdünk el, ha tudjuk, az elkövetkező ciklusokban miből fogjuk fenntartani őket. Átláthatóvá tesszük a város gazdálkodását, közkinccsé tesszük az információkat, hogy az albertirsaiaik is részt vehessenek a tervezésben.
   
   
4. Jobb közlekedést, jobb életminőséget! Átfogó közúti szabályozással védjük drágán megépített útjainkat. A nagyobb teherbírású utat finanszírozza az, akinek haszna van belőle. A Pesti útról kitiltjuk a piacnapi szemétszállítást. Biztonságos kerékpárutakat jelölünk ki. A lakosság és a civilek bevonásával meggyorsítjuk a járdaépítéseket. Faültetéssel tesszük kellemessé a gyaloglást és biciklizést. És visszahozzuk a kispadokat. Külterületi útjainkat autógumikat hasznosító új és olcsó technológiával tesszük járhatóvá.. Az ingázás megkönnyítésére anyagi eszközökkel is támogatjuk a települési telekocsi közösségeket.
   
   
5. Életet az intézményeinkbe! Bölcsőde, óvodák és iskolák épültek és újultak fel az elmúlt években. De nem elég csak felépíteni, használni is kell! Meg kell tölteni élettel. Közösségekkel, amelyek programokat igényelnek és találnak ki. Maguknak. Az üresen álló intézmény kidobott pénz.
   
   
6. Csak akkor van jövőnk, ha megőrizzük a múltat! Haladéktalanul mozgalmat indítunk épített és természeti értékeink fölmérésére. Amuiből sokkal több van, mint amennyit ma védünk. A magántulajdonban lévő értékek védelmére pályázati segítséget nyújtunk a tulajdonosoknak. Zöldterületeink hasznosítására átfogó együttgondolkodást indítunk, ahol lehet, közösségi kerteket alalkítunk ki. Nem csak a tárgyi környezetet védjük, hanem közösségeinket is. Albertirsa maradjon az albertieké és az irsaiaké! Budapest drága, a távolabbi vidékeken nincs munka. Mi még élhetőek vagyunk, de ne próbáljuk orvosolni az ország bajait, maradjunk is meg ilyennek, élhetőnek.
   
   
7. Támogatjuk a helyi, vállalkozókat, termelőket, civileket! A helyi vállalkozók előnyt fognak élvezni s közbezserzéseknél. A külföldi tulajdonú bevásárlóközpontok helyett a minél több kisboltot részesítjük előnyben. A helyi kistermelők, őstermelők termékei könnyebben fognak piacra jutni. A vásárlók, fogyasztók körében erősítjük a vásárlói tudatosságot, népszerűsítjük az egészséges helyi termékek, a biotermékek előnyeit. Szociális szövetkezetek létrehozásával segítjük az önfoglalkoztatást, önellátást. Az egyházakat, a civil szervezeteket önkormányzati feladatok átadásával, infrastruktúrával, ügyviteli és adminisztrációs segítségnyújtással hozzuk olyan helyzetbe, hogy tényezővé tudjanak válni a helyi foglalkoztatásban, közéletben. Aktívan számítunk a civil szervezetek közösségszervező erejére, ötleteire. a lakosság közreműködésére, kezdeményező erejére Albertirsa jövőjének kialakításában.

 A világban válság van, termelés, szolgáltatás és a kereslet mindenhol visszaesik. Kevés olyan terület van, mely töretlenül fejlődik. A kevesek egyike a wellness-ipar. Mi - más helyekkel összehasonlítva – avval vagyunk kedvezőbb helyzetben, hogy nekünk gyógyvizünk van. Fejlődésünk alapja fürdőnk és gyógyvizünk. Az a fürdő és az a gyógyvíz, amely egészségügyi és wellness szolgáltatásaival, megcélzott vendégkörével szervesen illeszkedik a környék többi, már meglévő és ezután megépülő fürdőjéhez. A többi fürdőtelepüléssel összefogva hatékony marketinget tudunk kifejteni külföldi piacokon, erősebb pozícióban tudunk tárgyalni külföldi társadalombiztosítókkal. 

Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, akkor még több, pályázatok által meghatározta átgondolatlan, koncepciótlan beruházás fog épülni. Pályázni, pénzt bevonni viszont kényszerré válik, mert valamiből fedezni kell a már meglévő létesítmények fenntartását. A fenntartási költségek, a hasznosítás költségei nem a mostani ciklus, hanem a következő ciklusok problémái lesznek. A mottó az lesz: „Használjuk ki a mostani EU-s pályázati dömpinget, azután pedig utánunk az özönvíz.” Az eddigi települési csődök éppen ezeknél a látszólag jól menő és épülő-szépülő településeknél következtek be, mint Szigetvár, Neszmély.

            A legszegényebb, alkalmi munkákból vagy segélyekből élők – közöttük sok roma - helyzetének megváltoztatásához az elsősorban segélyként nyújtott támohgatás kevés, ahhoz viszont sok, hogy ne vívná ki a munkából küszködők ellenszenvét. De még a munkából élők is nehéz helyzetben vannak, ha bankhitelt vettek fel az elmúlt időkben. Nem kevés albertirsai család tehetetlenül, segítség nélkül várja, mi fog velük történni.