Milyen legyen Albertirsa?

 @magócsi: Idézet: "Telekocsi közösség: érdekel valakit Pestig egy DL MCV Laureate? (Laureate, emberek, értettétek? Eto ellopott bentlije ehhez képest…)

Sertéstelep nem, autógumikat hasznosító üzem igen, mer mér?"

A telekocsi közösséget később kifejtem, de az autógumi üzem félreértés. Vannak külterületi földútjaink, amelyeknek időről időre hasztalanul simítjuk el a felületét.. Ahol traktorok is járhatnak, ott előbb-utóbb  elakad a személyautó. Évekkel ezelőtt egy civil konferencián találkoztam egy vállalkozóval, akinek gumifeldolgozó üzeme van nem is olyan messze tőlünk. Használt autógumikból gyárt mindenféle gumiőrleményt, gumitéglát stb. Az egyik termékük a gumialapú út, amelyet a figyelmünkbe ajánlott. Gyára egyébként akkora kapacitású, hogy a magyarországi használt autógumik nagy részét fogadni tudja (ezért megy föl a vérnyomása akkor, ha gumifeldolgozó beruházásról  hall. Aminek ugye semmi értelme, hacsak EU-s pénzek lenyúlását nem tekintjük).

Szóval nem akarunk gumiüzemet. Már van, csak a környezetbarát termékét használnánk. 

Na de térjünk vissza a belterületre. Itt is gond van. Az egyik gond az, hogy. az útépítés, karbantartás nagyon drága beruházás Éppen ezért kellene (kellett volna) nagyon alaposan megtervezni, hogy hová milyen utat építünk és milyen forgalmat engedünk meg rajta. Ezzel szemben út ott lett leaszfaltozva, ahol a képviselőt helyzetbe akarták hozni a következő választásra. Hadd lássák az emberek, hogy "kiharcolta nekünk". (A kivételek erősítik a szabályt).  Másrészt, laikus ember csak a szép aszfalt burkolatot látja. De a lényeg az, ami alatta van. Annak kell jónak lenni, hogy ne töredezzen le a széle, ne repedezzen, ne legyen kátyúval tele néhány év múlva. Harmadrészt, elkövettük azt a hibát amit oly sok település elkövet, amikor adóbevételek, munkahelyteremtés reményében új beruházást vonz a településre. Azt, hogy nem számolnak azzal, milyen terhet fog ez jelenteni megnövekedett kamionforgalomban, amelyre az utak nincsenek tervezne. (Konkrét számításokat nem végeztem, de számos civil szervezet végzett már ilyen számításokat, s nagyon sokszor az derült ki belőle, hogy az utakban, épületekben, környezetszennyezésben stb. keletkező károk - nem is beszélve a lakók nyugalmáról - meghaladják a remélt hasznot).

Ad hoc döntések helyett tehát tervezést, átfogó közlekedési tervet!

Na jó, eddig csak az autókról meg a teherautókról beszéltem. Pedig New Yorktól - Bogotán keresztül - Bécsig mindenhol a bicikli reneszánszát látjuk. Csak nekem tűnik úgy, hogy itt Albertirsán csak az autósokra gondolnak? 

(folyt. köv. ezzel a témával)

Malya Carmen

 Magócsi tanár úr a megjegyzésében rámpirított, hogy miközben az emberek bevonásáról papolok a döntések meghozatalánál, aközben kijelentem, hogy a fürdőnket soha, semmilyen körülmények között nem adjuk el. Amihez hozzátettem azt is, hogy mindenre nyitott vagyok, kész vagyok mindenben vitatkozni. Az elmúlt 20 év történései miatt is elég szilárd véleményem, hogy befektetőt be lehet vonni, bérbeadhatjuk (nem 100 évre), de a fürdő többségi tulajdonjogáról semmi szín alatt nem szabad lemondanunk. A MI fürdőnk az albertirsaiak adakozásából, önkéntes  munkájából, felajánlásaiból kezdte meg a működését. Legnagyobb kincsünk és az aranytojást tojó tyúkot a legnagyobb vétek eladni. Pláne bagóért.

A fürdőnkhöz úgy kell befektetőt találnunk, hogy MI találjuk ki, milyen fürdőt akarunk és ehhez a jövőképhez, koncepcióhoz keresünk befektetőt. 

Most képzeljük el azt az esetet, hogy van egy épület. A tulajdonos szeretne belőle panziót. Pénze nincs, ezért befektetőt keres hozzá. De elképzelése sincs, hogy milyen legyen ez a panzió, mi legyen a célcsoport stb. csak annyit mond, hogy legyen egy panzió. Ez az eset eléggé ritkán fordul elő, mert a tulajdonosok jobban megbecsülik a tulajdonukat s a "kitalálást" nem hagyják teljesen másra.

Ezt az esetet azért írtam le, mert eddig a fürdőnkkel ez történt. Elképzelésünk nem volt, de jött a befektető, aki elsősorban ígéretek formájában felcsillantotta a képviselő testület előtt a reményt, de kérte cserébe az aranytojást tojó tyúkot.

A fürdőnket nekünk kell kitalálni, szakemberek segítségével de a lakosság bevonásával. Ha nem így teszünk, akkor a haszon is a befektetőé lesz.  Ha egyáltalán eljutna idáig a dolog, mert ha nem vonjuk be  a lakosságot akkor mindig lesz olyan csoport, amely tiltakozni fog, aláírásokat gyűjt. 

Ezt hívják részvételi demokráciának, amelynek kialakult gyakorlata van a világban. S amely nem egyenlő azzal, hogy egy urnába be lehet dobni az ötleteket  de még az évi kétszeri lakossági fórummal sem. 

A fürdőnket nagyon jól ki kell találni, mert itt van a ceglédi fürdő és Monorierdőn is a fürdőben látják a jövőt. Össze kell fogni, mert láttunk már Magyarországon néhány értelmetlen gigaberuházást, ami csak minél több EU-s pénz lenyúlásáról szólt.